Szinte megmegyarázhatatlan, hogy a magyar puszta miért tartozik az utazási irodák és a költők kedvencei közé. Hiszen ezt a fajta monotóniát elég nehéz elviselni, hiszen e táj színei csak ritkán térnek el a zöld és barna árnyalataitól. Nyáron kegyetlenül sziporkázik a nap és csak a felszíní párán át látahtó itt-ott a csalóka délibáb. Szinta csak a nagyobb zivatarok hoznak némi enyhülést. Télen fagyos szelek süvítenek végig a tájon, jégesőt és havat zúdítva az egész síkságra. Mégis költők áradoznak e táj szépségéről és vendégek tizezrei kerekednek fel szerte az egész világon, hogy megcsodálhassák az európai kontinens e ritkaság számba menő részét és élvezhessék a helyhez kötődő romantikát. Magyarul a puszta "magányost" ill. "kiest" jelent. Tulajdonképpen az egész Dunától keletre fekvő területet Pusztának hívjuk, bár két igazi központja a Debrecent és Kecskemétet övező nagyobb terület, a Hortobágy és a Kiskunság.